Péntek reggel együtt indultunk a mezőfényi csapattal Sepsiszentgyörgyre, a verseny helyszínére.
Az út hosszú volt, de szerencsésen megérkeztünk. Nagyon kedvesen fogadtak étellel, itallal, kézműves foglalkozásokkal vártak. A megnyitón a negyedik osztályosok egy Mátyás királyról szóló zenés, táncos jelenetet adtak elő. Ezután mindenkit elszállásoltak.
Másnap reggel fúvós zenekar kísérte az összegyűlt csapatokat a város központján át. A verseny elkezdődött. Az első próbatétel után következett, amire álmunkban sem számítottunk, kificamodott Edi bokája. Nagyon elkeseredtünk, de a verseny ment tovább. Ekkor következett életem legnagyobb ugrása, 199 cm. Ádám is nagyon ügyesen szerepelt a bójáknál. Ez idő alatt szorítókötéssel rögzítettük Edi bokáját aki a fájdalom ellenére végigcsinálta a próbákat.
Így sikerült megszerezzük a negyedik helyezést. Boldogok voltunk és elindultunk haza. (Mezei Rebeka Panna)
A hosszú út után este 6 órakor megérkeztünk Sepsiszentgyörgyre. Az ünnepélyes megnyitón a IV. B osztály diákjai egy előadással leptek meg bennünket. Ezután elszállásoltak minket. A vendéglátó családnak három gyereke volt, velünk együtt öten voltunk. A vacsora után még játszottunk: csocsóztunk és biliárdoztunk.
Szombaton korán keltünk, megreggeliztünk és indultunk a versenyre. Közös felvonulással kezdődött a program a város főterén keresztül, majd következett a verseny. A szabad időnkben sétáltunk a városban.
A díjkiosztón nagyon izgultunk és örültünk a 4. helynek. Én nagyon jól éreztem magam. (Dorner Edward)